Voltak kétségeim. Tartottam attól, hogy mennyire lesz szerethető ez a szlogen elsősorban a kampánycsapat, a jelöltek, az aktivisták számára. Azért emelem ki őket, mert ha ez a kör nem érzi sajátjának, akkor a választók előtt sem tudjuk hitelesen képviselni a tartalmat, és ez a három szó „pusztába kiáltott” marad.
A választási szlogen titka, hogy el kell magunkat helyezni a választók szemében, meg kell határozni a pozíciónkat, esetleg identitásunkat az ellenfélhez képest. Példaként említem, hogy 2006-ban az akkori helyi viszonyt jól tükrözte a hosszúra sikerült „Új szemlélet! Új lendület! Új város!” jelszó. Az új szemlélet a regnáló szocialista polgármester cseréjét, az új lendület a város irányításával kapcsolatos változást (nyilván a személyi változásoknak is köszönhetően, nem minősítve az előző városvezetést), az új város pedig természetesen a Salgótarján jövőjére vonatkozó elképzeléseket rögzítette. A véleményem dióhéjban az, hogy ezt akkor nem sikerült a megfelelő módon tartalommal megtöltenünk. Ugyanakkor fontos elmondani, hogy a 2006-os önkormányzati vereségünk nem ennek köszönhető...
Térjünk vissza 2010-re. Nyilván alap, hogy a kormányzó politikai erő az „Újra Fidesz!”-szel nyomult országszerte. Helyben azért megtoldották ezt az „Otthonunk Salgótarján, a lehetőségek városa!” mondattal, ami az én meglátásom szerint véleményes… Mellesleg a választási kiadványokban megjelenő szívecskéket (pl.: a j betű pontja helyett) én el tudom fogadni, bár hol van még Valentin-nap, de cukik. :) Node: ki az, aki ma Salgótarjánról azt gondolja, hogy a lehetőségek városa? Mert lehet egyszer az, én is ezt szeretném, de a mondat jelen idejű. Szerintem ez egy erős mellényúlás volt. Illetve lett volna, ha rendesen kampányol a helyi Fidesz. De lássuk be, erre olyan nagyon nem volt szükségük, így hát csupán megfutották a kötelező köröket.
Ellentétben velünk. A két hónapunk arról szólt, hogy bemutassuk: ki lehet kormányozni Salgótarjánt a szakadékból. Ehhez viszont – nem közhelyesen – valódi, széles körű helyi társadalmi összefogásra, együttdolgozásra van szükség. Együtt-csapatban, kemény munkával lehet jövője szeretett városunknak! Erre törekszünk, szemben az önkénnyel, az egyéni érdekekkel, az önzéssel, a magamutogatással, az ésszerű terveket nélkülöző és koncepciótlan városvezetéssel. Ez az elméleti sík, ami a magunk elhelyezését illeti.
Pusztába kiáltás helyett azonban a Csapatmunka Salgótarján jövőjéért! életre kelt. Elméleti sík ide, elméleti sík oda, olyan tartalommal töltődött (elnézést a magyartalanságért) meg, amelyről nem is álmodtam a tavaszi oltári bukás után. Emberek sokaságával, mély hittel és meggyőződéssel, tenni akarással nem csak a politikai szereplők, hanem minden „résztvevő” részéről. Itt utalnék az első bejegyzésben leírtakra: látva az elért eredményt – az országos politikai klíma tükrében –, hatalmas felelősségünk van abban, hogy a következő négy évben a salgótarjániak szolgálatába állítsuk (a mindössze közgyűlési egyharmadot jelentő 44%-unkkal) ezt a könnyen mozgalommá formálható választási kampányt. Megyünk előre!
Utolsó kommentek