Sokat gondolkoztam már azon, hogy mi visz rá valakit arra, hogy tragédiához asszisztáljon...

Hogy érthető legyen a bevezető mondatom, vissza kell mennem az időben egészen 2006-ig. Történt ugyanis, hogy 2006 tavaszán a kormánypártok meg tudták őrizni vezető szerepüket, és az MSZP-SZDSZ koalíció 2002 után ismét választást nyert. A magyarországi gyakorlatnak megfelelően – hogy az országgyűlési és önkormányzati választás ugyanazon évben van – normál menetben a tavasszal megválasztott kormánypárt(ok) jó eséllyel „pályáznak” az önkormányzati vezető szerepre. Ez Salgótarjánban 2006-ban hatványozottan így volt, hiszen helyben is MSZP vezetés volt, ráadásul városunkat a közbeszéd – helyesen vagy sem – „hagyományosan baloldali” városnak nevezi. Kismoszkva. Az előbbiek fényében a helyi ellenzéknek vajmi kevés esélye volt az önkormányzati megmérettetésen, amit a Fidesz városi meghatározó alakjai pontosan tudtak. Épp ezért egyik amúgy komoly ambíciókkal rendelkező figura sem vállalta a bukás veszélyét. Keresni kellett hát egy „arcot”. Megtalálták, Székyné dr. Sztrémi Melinda személyében, aki véleményem szerint ennek a szerepkörnek tökéletesen meg is felelt. Nő, nehezen vagy egyáltalán nem támadható, szimpatikusnak mondható, mosolygós, emberközeli. Eladhatóság szempontjából valóban „a legjobb jelölt” volt, ahogyan az akkori Fidesz plakátokon azt olvashattuk. Ám hiba csúszott a gépezetbe, több is. Először is nyáron megkezdődött a kormány erodálódása, elsősorban Molnár Lajos eü miniszter jól sikerült nyilatkozataival, a vizitdíj és más finomságok lebegtetésével, majd folytatódott az ex-polgármester (Puszta Béla) újraindulásával, és zárult Ferencünk öszödi beszédével. Ha egy-két apróságot kihagytam, az már csak holmi cukordrazsét jelenthetett az október 1-jei (választás napja) narancstortán. Itt a város lakóival szemben alázattal megfogalmazom magánvéleményemet öt év távlatából: ha van a város történetében bűn, amit Salgótarjánnal szemben mi szocialisták elkövettünk az az, hogy nem számoltunk komolyan Puszta Béla indulásának következményeivel. Ugyanis első sorban ennek köszönhető az, hogy 2006-ban a Fidesz jelöltje lett a polgármester. De emellett megemlítem azt is, hogy az ehhez hasonló „ráindulások” következtében buktunk legalább négy egyéni körzetet, vagyis a testületben is kisebbségbe kerültek a szocialisták.

Ezzel a nem túl rövid bevezetővel kezdett az amúgy is lejtőn toporgó Salgótarján zuhanórepülésbe.

Fölülemelkedve a politikán, és fölocsúdva a választási pofonból arra jutottam a polgármester kvalitásait nem ismerve, hogy biztos jó lesz nekünk tarjániaknak. Várakozó álláspontra helyezkedtem. Azt vártam, amit már régóta óhajtok a politikában, hogy bizony egy nő racionális ÉS emocionális gondolkodása igenis gyakran előbbre mutató lehet. Azonban erre gyorsan rácáfolt polgármesterünk – habár az elvbe vetett hitem nem csorbult. Hiszen a kivétel erősíti a szabályt! :) Ami a racionálisemocionális fölvetésemből bebizonyosodott, mindössze muskátlikban, körforgalmi káposzta-szerű valamikben, és karácsonyi díszkivilágításban valósult meg. A többi alkalmatlanság és intrika. Azt gondoltam, és eleinte tartottam attól, hogy bábu lesz, és majd háttérből irányítják a fideszes „nagyok”. Ma már azt mondom: ó, Istenem, bár úgy lett volna! De polgármesterünk megszerette a hatalmat, amit nem a „jó cél” szolgálatába állított, hanem a saját imázsának fölépítésére használt. Biztos vagyok abban, hogy ez nem tudatos, sőt, valószínűleg meggyőződése, hogy tényleg minden úgy jó, ahogyan történt és történik.

Nem tudom van-e értelme konkrét ügyeket sorolni, ezért inkább csak címszavakban jegyzem le. A politikai boszorkányüldözésre még azt mondom, belefér. De első lépések közt annak a megteremtése volt, hogy a rokonok, barátok jól fizető állásba kerüljenek. Ha kellett, hát státuszt hoztak létre, sőt, a városházán egy egész iroda épült erre, a legkisebb szakmai hozzáértést is mellőzve. Aztán amikor ezen túljutottunk, következett a teljes világtalanság korszaka. Ez azóta is tart. Jogszabályokba ütköző döntések. Valódi, jövőbelátó elképzelés nélküli ad-hoc ötletelések, és ritkán fejlesztések (ilyen a kerékpárút). Előremutató gazdaságpolitika teljes hiánya.

De ez a poszt most nem az alkalmatlanság kifejtéséről szól…

Hanem az intrikáról. Talán igaz, hogy hatalomban sokan elmagányosodnak. Én ezt látom Székynénél is. Nem akarok pszichológiai fejtegetésekbe fogni, hogy ez mitől van. De az jól látszik, hogy az értelmes fideszes várospolitikusokat illetve jobbos értelmiségieket módszeresen eltávolította a környezetéből. Részint szándékkal, részint azok kiábrándultak. Maradtak a megélhetési-kollégák és a tapsgépek. „Belső ellenzékét”, akik ellenvéleményt mertek megfogalmazni, egyenként „kivégezte”, illetve még folyamatban van… Így még annak a lehetőségét is „kivégezte”, hogy a várost adott esetben teljes mélységében ismerő jobbos emberek megoldási javaslatokat tegyenek a fennálló problémákra. Így marad az álomgyár besztercei kacsalábon forgó wellnessel, lanovkával, kisvasúttal (amely majd a tömegközlekedés részét képezi), kerékpárúttal. Csak szkeptikus vagyok, hogy ezek mennyire előremutatóak a foglalkoztatásra nézve, és vajon lesz-e salgótarjáni lakos, aki ezért hajlandó és képes fizetni? Marad a csapból is ömlő önpropaganda, amelynek az előállítói előtt mélyen meghajlok – szakmai szemmel nézve –, hogy képesek kiszolgálni a polgármester intrikusan exhibicionista önmegvalósítását, miközben a városunk tűnik el a süllyesztőben. Utóbbi miatt pedig mélységesen elítélem azt a magatartást, hogy nem voltak képesek és most sem képesek megállítani Székyné városromboló ténykedését. Ugyanis pártfegyelem ide, pártfegyelem oda, ma már Salgótarján léte a tét! És azt gondolom, hogy felelősen dolgozó és gondolkozó politikusnak és a pártvezetést szolgáló apparátnak egyaránt a lelkiismeretére kellett volna, hogy égjen a város sorstalansága az elmúlt években. Ehelyett engedélyeztek neki további négy évnyi ámokfutást. (Az MSZP közgyűlési 1/3-a sajnos érzékelhetően nem enged érdemi, sőt semmilyen beleszólást a város ügyeibe.)

Városunk jobbos „kegyvesztettjei” és szolgálói! A felelősség a Tiétek is! Ideje lenne cselekedni, a megyeszékhely ordít a kilátástalanságtól!

A hallgatással és beletörődéssel Salgótarján visszafordíthatatlan leépüléséhez asszisztáltok…