Hogy ez a műsor inkorrekt volt – az Tisztasor…
Valójában túl sokat nem vártunk már a Salgótarjáni Városi Televíziótól (értsd: Székyné TV), de ez a fikashow már túlment minden határon. A magam részéről már amúgy sem növeltem az STV egekbe szökött nézettségét, ezt a salgótarjáni médiatörténeti gyöngyszemet pedig zsigerből kerültem. (Egyszer valaki behozott az irodára egy részt DVD-n, mert volt benne valami aktuális „érdekesség”, no fél perc után elmenekültem a számítógép elől.) Amúgy is öncélúnak tartottam, mert azt gondolom, hogy egy ilyen műsorral maximum az amúgy is aktív tapsgépeket lehet még aktívabbá tenni, plusz néhány bizonytalant eltolni a szavazóurnákhoz, akik azt gondolják: ezt azért már mégsem kéne...
Kicsit szakmai szemmel nézve el kell mondanom, hogy nem értem az intrót. Hogy a forgó, átlátszó 3D-s bácsihoz – majd később a „mondanivalóhoz” – hogyan jön a Tisztasor cím, számomra megfejthetetlen, ahogyan a „politika, kultúra, párbeszéd
” témamegjelölés is. Mert valódi politikát csak nyomokban véltem fölfedezni – tudják, mint mogyorót a narancslekvárban. (Persze lehet, hogy csak én gondolom így, de a politika az én fogalomtáramban nem a másik torkonhányását jelenti.) Kultúráról szerintem nem esett szó, hacsak a műsort nem 
tekintjük a jobboldali politikai kultúra részének – az viszont lesújtó lenne. A párbeszéd pedig inkább párTbeszéd. Zárásként fölsejlik a „Más-képben” zseniális, ám annál erőltetettebb szójátékszerű képződmény. No ezeket látva már alig vártam, hogy kezdődjön a „pártbeszéd”, nem csak a kíváncsiságom miatt, hanem hogy legyünk már túl ezen az érezhetően kiizzadt bevezetőn. Háromszereplős játék, amelyről a jelenleg kereskedelmi csatornákon futó divatos ezotévés műsorok jutnak eszembe, mert hát nesze semmi, fogd meg jól! Háromszereplős játék, ahol a moderátor túlbuzgó, és két résztvevő valójában a harmadik politikai súlyát(?) hivatott megtámasztani. A háttér fekete, mert a depressziókampányt látványban is meg kell jeleníteni, hogy a messzemenőkig racionális és érvekkel alátámasztott nyolcévkritikát ne csak simán beszívja az agy, hanem érzelmileg is hasson az emberre.
Hogy miért nézem végig mégis így cirka egy év távlatában? Nem vagyok híve az öntömjénező riportoknak, az egymás alá adjuk a lovat tévés „párbeszédeknek” egyik oldalon sem. Egyszerűen nem látom értelmét. Számomra az ilyen öncélú „adok-adok” (nem, véletlenül sem „adok-kapok”) a politikai kommunikáció Zeneexpressze. Szóval kvázi személyes indíttatásból néztem bele egy részbe, majd fölfedeztem, hogy amellett, hogy időnként dühöngök, egész jókat lehet szórakozni rajta. Azon túlmenően, hogy respekt a három résztvevőnek, amiért – ha gyakran izzadságszagú is – ki tudják tölteni 98%-ban szoci-szadesz fikával a műsoridőt, igen mosolyfakasztó ezeket a – 2009 valamikortól 2010 áprilisáig tíz részt megélt – beszélgetéseket az elmúlt csaknem egy év Fidesz-kormányzás tükrében meghallgatni.
Minden részre külön fogok reagálni. Nyilván ami az akkori helyi aktualitásokat illeti, nem sokra „válaszolok”, mert nem lenne értelme (aminek van, arra fogok). Leginkább azokra az ellentmondásokra szeretném fölhívni a figyelmet, amelyek a választás előtt elhangzottak a szereplők – elsősorban alpolgármesterünk – szájából, és amik ezekhez képest az elmúlt időszakban a Fidesz-kormány jóvoltából történtek…
Folyt. köv...
Utolsó kommentek